Korsós lány (Zsuzsi)
Bronz, 220 cm
Készült: 1960.
Felállítás helyszíne: Veszprém, Vöröshadsereg tér
Felállítás éve: 1961.
Jelenlegi helye: Veszprém Óváros tér (néhány méterrel az eredeti helyszín mögött)

A Népszava 1959. novemberi száma tudósított arról, hogy lezárult a Főv Tanács „Díszkút és szobor pályázata”. A pályázaton III. díjat nyert R. Kiss Lenke Korsós lány c. alkotása.
R Kiss Lenke Gopcsa Katalinnal készített riportja (Nyitólap/riport) során megemlítette, hogy annak idején a vidéki városok vezetői is megszemlélték a díjnyertes alkotásokat és választottak közülük. A veszprémiek a Korsós lányt választották.
1959. december 17-én megírta a Napló, hogy a szobor öntése elkészült, és még az ünnepek előtt Veszprémbe szállítják.
1961. március 29-i Naplóban az újságíró (f.) megírta, hogy a múlt héten felállították a Korsós lányt és javasolta, hogy nevezzék- egy hódmezővásárhelyi, Juliskának nevezett szobor analógiájára – Zsuzsinak. R. Kiss Lenke nem szerette az elnevezést, de mint mondta „Elfogadom”.
A 90-es évek elején a szobor „eltűnt”, majd mint a Napló 1994. március 04-én megírta, hogy a Városház épület együttese felújításra került és a szobrot áthelyezik. A szobor új helyén történő újra avatására 2005. augusztus 20-án került sor.
A szoborról Herth Viktória írt a Veszprémi Szemle 2018. évi 2. számában.
http://epa.oszk.hu/03000/03021/00010/pdf/EPA03021_veszpremi_szemle_2018_2_041-063.pdf
https://www.kozterkep.hu/41353/korsos-lany
https://www.kozterkep.hu/268/korsos-lany-szobra
“1961-ben helyezték el csodálatos szépségű fiatal szökőkút figuráját Veszprém legszebb, történelmi múltú terén. Az arc és a kezek hangulatot keltők, hangsúlyosak, az egész alakon sima felületkezelés az uralkodó. Amikor elhelyezték, már akkor is a tér közepére kívánkozott, érthetetlenül került a tér szélére, ahol az előtte parkoló autók szinte teljesen elnyomták, észrevétlenné tették. Elég lett volna hat személygépkocsinak megfelelő helyet nyitni előtte, hogy feltárja szépségeit ez a leány—alak, mely R Kiss Lenke első köztéri művei közé tartozik. A mestere hatása itt a sima felület formálásban s az alak beállításában nyilvánul meg. Nem is történhetett másként: a fiatal művész nem nyúlhatott vissza a történelmi tiltásokhoz, sem az impresszionizmus “barokkos” formaalakitásához — ehhez a történelmi helyzet csak évtizednyi idő elteltével érett meg. Lényegében a nem, magyar szobrász nemzedékhez kapcsolódik, hisz Medgyessy, Ferenczy Béni, Pátzay,vagy akár Bokros—Birman, vagy Szandai Sándor sem lazította föl a formákat úgy, ahogy ezt a halott izmusok feltámadásának haláltáncában újra szemlélhettük a második világháború után. R. Kiss Lenke jól indult, s ez a formai fegyelem, mely a veszprémiek által Zsuzsinak keresztelt szobrán látható később, amikor nála is fellazul a külső forma, óvja meg az értelmetlen szélsőségektől, a csak meglepetésre számító tántorgásoktól.” (Szíj Rezső.)