1973 Kőbányai emlékmű, Budapest

Munkás-paraszt szövetség (Centenáriumi emlékmű)

Anyaga: bazalt és bronz, 10 m2 dombormű
Készült: 1972-73.
Felállítás/jelenlegi helye: Budapest, X. kerület, Rottenbiller park
Felállítás éve: 1975.

1972 szeptemberében a Bp Főv. Vb. Műv. Főoszt. levélben értesítette a Lektorátust, hogy Pest és Buda egyesítésének centenáriumára a megyék megajándékozzák a fővárost.

Még szeptemberben Veszprém megye és Kőbánya kijelölték a helyszínt (Rottenbiller park) ahol a Lektorátust szakértőként Cifka Péter képviselte, szobrász nem volt.

Az 1972. október 16-i 1:10 méretarányú terv zsűrin (Cifka Péter, Kiss Kovács Gyula) elfogadták a tervet, (a gondolatot, ötletet jónak értékelték), de a dombormű (cc 6m2) kartonmintáját még látni akarták. A tiszteletdíjat 3 000-10 000Ft/m2-ben állapították meg, de a határozat erről már nem szól, a 8 m2 dombormű előtervezési díját 10.000Ft-ban állapítja meg.

R. Kiss Lenke 1969-ben készített egy emlékmű tervet a devecseri erdőben kivégzett kommün tagjainak, amely kapcsán ismerte meg a zalahalápi kőbányában bányászott bazalt oszlopokat. A kőbányában a bányamestert a frászt kerülgette, amikor kiderült, hogy egyben kellene kivenni az oszlopokat, ami végül nem is sikerült.

Cifka úr a szakértői jelentésében is megdicsérte a tervet: „Igen szellemesen jelképez a művésznő az alkotásával az ajándékozó megyét amikor ezekből a közismert bazaltoszlopokból állít egymás mellé kettőt és állít messze látszó térbeli jelet.” A dombormű méretét 3 m2-ben határozta meg.

Az 1972. november 27-i zsűri a tervet (1:2 karton a domborműről) nem fogadta el, hivatkozással arra, hogy „a betűk ritmusa nem megfelelő. Az anyagrészleten szereplő szöveg elegendő, a többi betű elhagyását javasoljuk. A művésznek az ismételt terv elkészítésénél a dekoratívrend kialakítására kell törekedni.”

Cifka úr szakértői jelentésében: „Erre a formára (az oszlopokat összefogó szalag) lehetőleg olyan domborművű ábrázolást kellene alkalmazni, ami már nem visz újabb erősen plasztikus hatást az amúgy is plasztikus hordozó elemre, hanem inkább síkszerű előadásmóddal annak folyamatos szalagszerű jellegét hangsúlyozza.” Kifogásolta, hogy a dombormű kialakítása szétdarabolja a szalag folyamatosságát, jellegét.

Az 1972. december 11-i a zsűri elfogadta a tervet, az 1:1 méretarányú agyagmodell bemutatásának előírása mellett.

1973. március 9-i zsűri, melyen a Cifka Péteren kívül csak a jegyzőkönyvvezető volt ott, megállapította a tiszteletdíjat 5000Ft/m2 összegben. Rögzítette ugyanakkor, hogy a méret kb. 8 m2, a végleges méret csak a kész mű átvételekor állapítja meg a Lektorátus.

R. Kiss Lenke a tiszteletdíj ügyében felháborodott hangú levelet írt a Lektorátusnak. Kifogásolta, hogy a tiszteletdíj megállapításának módja szabálytalan (nem a terv elfogadó zsűri állapította meg) és a mértéke az alkotás bonyolultságára tekintettel méltánytalanul alacsony (ha az előtervezési díj 10 000Ft-ját levonjuk, akkor 3 700Ft/m2 jön ki a díj).
Májusban a Lektorátus válaszolt: ..a lektorátus a mű jelenlegi stádiuma alapján állapította meg a tiszteletdíjat (?), tehát az a készmű átvételénél az még módosulhat…A Bizottság nem mulasztotta el a tiszteletdíj javaslatot tenni, csupán azt az Ön jelenléte nélkül tette meg.”

A 1973. július 17-i zsűri az 1:1 agyagmintát megjegyzés nélkül elfogadta és a díjat 6.500Ft/m2 (10 m2) állapította meg és eltekintett a gipsz megtekintésétől..

Cifka Péter 1973. július 18-i szakértői jelentéséből: „Egészében véve a mű, bár távolról sem tartozik a kiemelkedőek közzé a tűrhető-szokvány színvonalat megüti. Lényegesebb korrekciókat azért nem tartok szükségesnek és nem tartok lehetségesnek, mert a mű jelenlegi állapotában lényegében megfelel alkotója képességeinek, hibái nem törekvés vagy jóakarat hiányából fakadnak…..Amennyiben az árnak (5000Ft/m2) a módosítására sor kerülne, úgy azt nem a mű színvonala alapján, de a modell elkészítéséhez szükséges kétségkívül költséges és bonyolult számításokat és váz-szerkezetet igénylő munka alapján bizonyos fokig indokoltnak tartok.”

A gipszöntés 1973. augusztus 8-ra készült el.

1973. szeptember 7-i határozatában a Lektorátus rendelkezett a művészi tiszteletdíj II. részletének a kifizetéséről. A III. részlet kifizetését a kész, bronzba öntött mű átvételéhez kötötte.

1973. október 8-án a Lektorátus módosította a szeptember 7-i határozatát és a tiszteletdíj összes hátralékos részletét kifizethetőnek minősítette.

Az emlékmű szalagját a Kivitelező Vállalat 1975. március 19-én adta át.

Az emlékművet 1975. május 1-én avatták.

A Veszprémi Napló 1975. november 6-i száma beszámolt arról, hogy a Veszprém megyei, az ajkai és a veszprémi járási KISZ Bizottságok a kőbányai felszabadulási emlékpark létrehozásában kifejtett társadalmi segítségükért jutalmakat vehettek át.

https://www.kozterkep.hu/9975/munkas-paraszt-osszefogas

“Amikor Buda és, Pest egyesítésének századik évfordulójára Veszprém megye a főváros megajándékozására gondolt, R. Kiss Lenke kapott megbízást az emlékmű elkészítésére. Ehhez két 7 méteres bazalt tömbre volt szükség Két évi munkával tudták a megfelelő anyagot kibányászni. A zalahalápi bányászok rendkívül nehéz munkával robbantották és faragták az oszlopokat a művész útmutatása szerint. Egy-egy tömb 16 tonnát nyomott és a megyei pártbizottság segítségével került Kőbányára. Az oszlopokat átfogó gyűrű magassága 80 cm, az anyag maga 24 mázsát nyomott. A munkának viszonylag rövid idő alatt kellett elkészülnie, mert a felkérést későn kapta meg, viszont mintázni való akadt bőven, hiszen a domborművön az alakok egész sorát vonultatta föl. Az élet és a munka, valamint az emberi közösség a témája. Életfa, különféle munkakörben dolgozó alakok, gyermekét tartó asszony, vízhordó lány, gépen dolgozó férfi éppúgy jelen vannak, mint az idős kort jelképző )öregasszony, a mezei munkát jelző paraszt. Több mint harminc alak népesítette be a végtelen fogalma kifejező fektetett nyolcas alakú domborművet. Mivel parkba került az emlékmű s a szürke színű bazalt nem válik ki élesen, körvonal-szerűen a környezetből, ezért a szürke oszlopok nyakára 10 m hosszú bronz gyűrűt tervezett, amely csipkeként fogja át a két oszlopot s emeli e figyelem közép­pontjába. Az alapozáshoz 40 tonnányi anyagot használtak fel.” (Szíj Rezső)