Egyedül

„….az Ősz címet viseli. A szobrászi megformálás, meg a szerkesztés is ezt a végtelen szomorúságot fejezi ki, amely akkor üli meg a lelket, mikor rádöbben: süthet a Nap teljes fényével, neki az útja menthetetlenül lefelé visz, a sötétség birodalma felé, ahová már nem ragyog be abból a fényből semmi, s aminek ő már hátat fordít.

Arany János sorait juttatja eszünkbe:

“Oh, mint szeretném újra élni
Az ifjúság aranykorát,
Még egyszer újra átremélni
Hosszú reményeim sorát,
Hévvel haladni a tetőnek,
Borítana bár köd, homály
Míg fénybe’ most, a lejövőnek
Ragyogva, de mögötte áll! /Ősz felé./
(Szíj Rezső)